Sok tartalomgyártó esik abba a hibába, hogy egy webes felületet úgy kezelnek, mint egy újságot vagy magazint. Ez nagy hiba, mert a neten teljesen máshogy „olvasunk”. E- vagy F-mintázat szerint szkenneljük a weboldalakat.
Forrás: uxplanet.org
Szemkövetéses vizsgálatok
Szemkövetéses vizsgálatokkal kimutatták, hogy a webhasználók általában F-mintázat szerint „szkennelik” az oldalakat. Természetesen ezt nem úgy kell elképzelni, hogy szabályosan kirajzolódik az F betű. A felső grafikai és navigációs elemek alatt legtöbbször két vízszintes vonalat, majd pedig egy függőleges vonalat követ a szemük. A mintázatot alkotó három elem:
- Először horizontálisan haladnak a tartalmi terület felső részén. Ez az F-mintázat első nyúlványa, ami gyakran vastagabb és hosszabb, mint a második.
- Ezután lentebb újra vízszintesen olvasnak, általában rövidebb sávban, mint az előbb.
- Végül a tartalom balszélső részét futják át vertikálisan lefelé haladva.
A fenti képeken szemkövető eszköz által készített tipikus hőtérképek láthatók. A felhasználó minél alaposabban és hosszabb ideig tapogat le egy területet, annál inkább homogénebb és pirosba hajló az adott rész a „térképen”.
Ahhoz, hogy az oldal F-alakú szkennelése során a felhasználó megtalálja azokat a kulcsszavakat, linkeket, amik alapján dönt a következő lépéséről, könnyen átlátható oldalak szükségesek.
Szövegírási alapelvek
- Az oldalak mindig a tartalom lényegét összefoglaló szöveggel kezdődjenek! Ezt gyakran nevezik fordított piramis elvének is, ami az előbbiek alapján könnyen igazolható, hiszen a felhasználók egyértelműen a tartalmi terület felső részére – az „F” két vízszintes szárára – fordítanak nagyobb figyelmet.
- Az előbbi alapelvvel párhuzamba hozható a bekezdésenkénti egy gondolat elve, ami szerint minden bekezdés egy lényegi kijelentést tartalmazzon, és az az első mondatban legyen megfogalmazva.
- „A főcímeket rendezzük két vagy akár három szintbe: egy általános oldalcím alcímekkel (és szükség szerint továbbiakkal)!” A hierarchiába rendezett címsorok a látáskorlátozottakat is segítik, mert így a képernyő-felolvasó is el tudja különíteni a szövegegységeket.
- Értelmes és lehetőleg rövid főcímeket írjunk! A weben nem működnek az újságokból ismert frappáns „szalagcímek”. A felhasználó az oldal átfutása során csak a másodperc törtrészéig foglalkozik egy-egy szövegrésszel. Ezalatt csak akkor tudhatja meg, hogy jó helyen van-e vagy afelé halad, amit keres, ha az adott rész, hivatkozás címéből egyértelműen lehet következtetni a tartalmára.
- „Az egysíkú szöveget érdemes pontokba szedett listákkal és más hasonló elemekkel megtörni.” Ábrákkal is szemléltethetjük az adatokat, mert az értelmezést is segítik, és megtörik a szöveg „tömegét”, ezzel tájékozódási pontot adnak a szemnek.
- „Használjunk kiemeléseket és hangsúlyozást, hogy a fontos szavak odavonzzák a felhasználó szemét!” Például a kulcsszavakat kiemelhetjük a normál szövegétől különböző színnel; de fontos a következetesség: a kiemelt részeket mindig egyértelműen máshogy jelöljük, mint a linkeket, mert nagyon bosszantó a userek számára, ha nem felismerhetőek a kattintható elemek.
A szövegírási alapelvek forrásai:
- Leiszter Attila: Webergonómia – Jakob Nielsen nyomán
- Steve Krug: Ne törd a fejem! – Felhasználóbarát webdizájn