A weblapok többféle menü segítségével támogatják a felhasználókat, hogy a keresett információkat fejtörés nélkül elérjék, és ne tévedjenek el az internet linkrengetegében. De mitől jó egy navigációs rendszer?
A navigáció ideális esetben a következő két kérdést válaszolja meg:
Hol vagyok?
A felhasználó helyzetét mind a világhálóhoz, mind a website struktúrájához viszonyítva be kell mutatnia a navigációnak. Az első igénynek a logó és/vagy a sitenév minden weboldalon való megjelenítésével lehet eleget tenni; a másodiknak a user aktuális pozíciójának kiemelésével a site navigációs menüiben.
Hová mehetek innen?
Erre a kérdésre a látható navigációs lehetőségek (menük) és az oldalon található összes többi link együttesen ad választ. Emellett a felhasználó következtethet a site navigációs menüiben éppen nem látható oldalszerkezetre is, ha megfelelően strukturált a weblap tartalma.
Navigációs típusok
Egy website esetén háromféle navigációról beszélhetünk: szélességiről, mélységiről és kevertről.
- A szélességi navigáció, vagy más néven főmenü, a weblap legfelső szintű oldalainak felsorolása. Leggyakrabban az oldalak fenti részén helyezkedik el, a tartalmi terület fölött, de a csak szélességi navigációt alkalmazó site-okon bal oldalon, listaszerűen is előfordul. Elsősorban azok számára hasznos, akik nem a főoldalra érkeznek, mert így azonnal láthatják és elérik a lap összes fő szolgáltatását.
- A mélységi navigáció, vagy más néven kenyérmorzsamenü (breadcrumbs menu) csak hierarchikus felépítésű website-okon használható. A nyitólaptól az aktuális oldalig vezető utat jeleníti meg, egy szintet sem kihagyva. Az út minden eleme – azaz a webmorzsák – hivatkozás az adott szülőoldalra. Az akutális oldalt jelölő elem természetesen ne legyen kattintható, hiszen ez félrevezető lehet a felhasználók számára.
Az ilyen fajta navigáció előnye, hogy nagyon egyszerű, és minimális helyet foglal el a képernyőből, ellentétben a főmenüvel. - A kevert navigáció a szélességi és mélységi megjelenítés kombinálásával jön létre. Ekkor a hierarchia sok szintjét mutatjuk (mélység), és minden szinten felsoroljuk az összes lehetséges opciót (szélesség). Egyszerű HTML-t használva ez a képernyő túl nagy részét foglalná el, de dinamikus eszközökkel könnyedén kialakítható például (akár többszörösen) lenyíló menü menü, ami bezárt állapotban a főmenü (szélességi navigáció) helyén elfér. Bonyolultabb oldalakon manapság szinte mindig ezt a megoldást alkalmazzák.
A fenti típusok sokféle variációját használják, mert nincs közöttük egy legjobb. Mindig az adott weblap struktúrája alapján kell döntenünk az ahhoz legjobban illeszkedő navigációs megoldás mellett.
Források:
- Steve Krug: Ne törd a fejem! – Felhasználóbarát webdizájn
- Leiszter Attila: Webergonómia – Jakob Nielsen nyomán